Gázpalackok és számítógépes alkatrészek, mi lehet a közös?

Van egy olyan barátom, aki használt számítógép alkatrészekkel foglalkozik, és egyébként nagyon sok mindenhez ért. Olyan az agya, mint a szivacs, mindent megjegyez, amit egyszer hall, így hatalmas lexikális tudása van. A baj inkább azzal van, hogy ezt kevesen tudják követni, nehéz partnernek lenni egy olyan ember mellett a beszélgetésben, aki folyamatosan beszél, minden információt kívülről fúj, és alig tudsz neki újat mondani. Nem azt mondom, hogy nem érdeklődő, vagy ne figyelne a másikra, egyszerűen, csak amikor elragadja a hév, akkor csak beszél és beszél, és nem mindig veszi észre, hogy ez a másik számára nem érdekes, és kiszorítja őt a társalgásból.

Azt hiszem, mindannyiunknak van olyan ismerőse vagy barátja, aki egyébként a fallal is tök jól elbeszélgetne, de nem találja a másik felét, azt az embert vagy barátot, akivel annyira egy húron pendülnek, hogy nincsenek köztük kellemetlenségek, mert érzik egymás rezdüléseit, így nincs titok és nincs megbántás.

Na, hát ezért megpróbáltam, hátha össze tudom hozni egy másik barátommal beszélgetni, ugyanis egy másik oldalról van egy ismerősöm, aki ezermester, mindenféle fizikai dolgokhoz és ház körülő, kőműves, festő munkákhoz ért, és szintén nagyon intelligens, de a témán belül nem talál magának partnert. Ezért eszembe jutott, hogy hátha ők ketten jól el tudnának beszélgetni, annak ellenére is, hogy mindkettőjükből folynak a szavak a saját szakterületükön belül.

És igazam lett! Csináltam egy házibulit, és mindkettejüket meghívtam magamhoz, aztán amikor úgy láttam, hogy alkalmas a pillanat, akkor odacibáltam az egyiket a másikhoz és bemutattam egymásnak őket. Azt hiszem már az első szimpátia is megvolt, persze arról kezdtek el beszélni, hogy ki mivel foglalkozik. Én úgy érzem, teljesen megtalálták a közös hangot, viszont, amilyet még nem láttam, a használt alkatrészekkel foglalkozó barátom volt többet csöndben! Figyelt, érdekelte, amit a másik mond. Aztán a fizikus ezermester megkérdezte, hogy tudja-e, hogyan készülnek az alkatrészek? És gondolta volna, hogy ehhez kell nitrogén gáz is? Na, ez már elkezdte érdekelni a kereskedőt is. Újabb információk! Erre eddig nem is gondolt! Úgyhogy az ezermester csak beszélt és beszélt, elmondta, hogy megpróbál majd valami ismerőst mozgósítani, hogy meg is tudja mutatni egy gyárban, hogyan készülnek az alkatrészek, de mivel a nitrogén szóba került, tovább beszélt a gázokról is.

Aztán mutatott neki egy weboldalat, ahol csinálnak nitrogén palack cserét is, meg töltést, de persze nem csak nitrogéngázzal, hanem van PB, meg oxigén, meg mindenféle más is. Meg elmondta neki és megmutatta, milyen kiszerelésekben kaphatóak ezek a palackok, hogyan lehet őket használni, és hogy mennyire jó, hogy otthoni, kis használatra is kapható már és kiszállítják, ez a cég nem csak a nagy ipari mennyiséget preferálja, pontosan tudja, hogy van, aki hegeszt otthon, vagy valamilyen gáz kell neki a kerti munkához, úgyhogy ez nem akadály. Meg hogy hogy lehet velük kapcsolatba lépni, ha esetleg kellene valami, és hogy milyen vevőközpontú ez a cég.

A használt alkatrészes barátom pedig csak szájtátva bámult, meg szívta magába a szivacs agyával az információkat, és örült, hogy valaki mondott neki újat az alkatrészekről, meg diódákról, hogy azt nitrogéngázzal készítik. Mert fura módon ezt még nem tudta. Eltartott még egy ideig ez a beszélgetés, a nitrogénről és gázpalackokról is nagyon sokat beszélgették, böngészték ezt a boltot, meg kérdéseket tettek fel egymásnak és megbeszéltek egy csomó szakmai dolgot, amiket én már végig sem hallgattam. Csak néha boldogan rájuk néztem, hogy mennyire jó ötlet volt őket összeismertetni, és hogy végre mindketten beszélgetőpartnerre találtak, és jól érzik magukat. Szerintem hajnalig ott voltak, az utolsók között mentek el, és láttam rajtuk is az örömöt, lefixálták, hogy a jövő héten söröznek egyet és akkor majd folytatják az eszmefuttatást, mert mindkettőnek sok olyan dolga van, amit eddig magában kellett tartania.